Olyan mintha minden reggel más embber nézne vissza a tükörben. Más mert tegnap mintha vidámabb lett volna, tegnap talán fáradtabb volt, még csak először indult el, tegnap már nem is várta a holnapot. Most pedig mégis itt van.
Várom hogy egyszer ugyan olyan legyek mint előző nap. Maradjon minden úgy ahogy eddig volt. A rohanó világ ne száguldjon el minden nap az ember orra előtt, mint egy gyorsvonat, és ne landoljon a fejünkön az ismert, és főként ismeretlen utasok kidobott szemétje. Az idő telik, és az éltben rengeteg dolog befolyásolja mit is érzünk éppen. Mi a fontos és mi nem. Azok vagyunk amit teszünk, vagy amit érzünk? Ki tudja! De változunk az idővel együtt. Mindig eljön a keserédes holnap, és kiderül mit tartogat nekünk az elsuhanó vonat! Várom, hogy egyszer már ne tartogasson számomra semmit az élet, vagy hogy tudjam mi a fontos.
Akkor hátradőlhetnék és békésen szemlélhetném az egészet. Reggelente a vonat is megállna, hogy mindenki összeszedhesse a szemetét.
A holnap ígérete
2007.11.01. 21:06 | Ken | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kenpot.blog.hu/api/trackback/id/tr57215581
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
