Könnyebben leírom a megrázó dolgokat, mint a kelemes melegséggel és elégedettséggel elárasztó dolgokat. Igen elégedettséggel. Jól választottam. Igaz még mindig nem élek minden lehetőséggemmel. Valamiért tudatosan visszatartom magam, de elkezdődött valami ami remélem nem ér csúfos véget.
   Az eszem  azt diktálja: Készülj a rossz időkre, mert innen már csak lefele vezet az út! Tele van a tököm ezekkel a gondolatokkal. Tapasztalataimra hagyatkozva megvétózom azt, ami belém ívódott, a zsigereimbe fészkelődött. Minden egyes pillanatban ott van, és befolyásolja , hogy hogyan éljek. Miután kezdtem megismerni a természetét, tudtam csak érezni mennyire hátráltat mindenben. Ami a legnehezebb volt az az, hogy végül is ezekkel a dogmákkal éltem egész eddigi életem. Ha visszanézek nem látok semmit, amit magamra szedtem volna a világ mocskából. Mind halljuk ismerősöktől, médiából, netről, mennyire borzalmas dolgok történnek. Többen ezt meg is tapasztalják, kevesebben pedig megcsinálják ezeket. Teljes biztonságot jelent. Ha hallgatok magamra, nem teszek rosszat! Ez mind szép és megnyugtató, de soha nem tudtam élvezni a hétköznapokat. Szakítok a stabil neveléssel és átírom azt. Most érzem, hogy felelősségteljesen belenyúlhatok ilyen dolgokba is. Most tudom megcsinálni. Nem esek többé esztelen túlzásokba, Mint mondjuk amikor felajánlja a "főbasszájba", hogy jó akkor beírjuk ezt a napot, és menj el még egy hét betegszabadságra. Erre én, á nem! Sőt! Segítséget is el fogok fogadni másoktól, mert vannak mellettem olyan emberek akikre rábíznám magam. Nem lehet mindent egyedül csinálni!
    Elindultam a legmagasabb csúcsra amit ismerek, és nem is érdekel már más, mert nekem így jó lesz. Ami a legjobb, hogy az út minden percét élvezem. Eddig. De nagyon rajta vagyok, hogy ilyen legyen végig:-)