Eszeveszett blogoldalam

Túléltem a szétesés okozta traumát...
A karácsony ott robog a nyakamban, minduntalan sütögetem a karácsonyi menüt a családocskámnak. Tudom sokan nem, de szerintem igenis van mit szeretni a karácsonyban bármilyen helyzetbe is kerülünk.

Tegnap találkoztam Vele! Azt hittem miután végignézte egyik legnagyobb botlásomat, már szóba sem áll velem, de úgy látszik nem érdekli. Kezd a kis játékunk követhetetlenné válni.
Nem tudom már mit és, hogy hogyan tegyek, de még azt sem hogy mit szeretnék. Na jó azt azért tudom :-), de olyan nincs, és soha nem is lesz!
Hatalmas képmutatások után, már nem is néztem meg a nőket, nem voltam kíváncsi sem a testükre sem pedig a lelkükre. Nem akartam kitenni magam mint véres húst a mohó farkasok elé. Hát igen, ha nem mi, akkor ők! De tegnap mégis, egy pillanatra más szemmel néztem rá. Ábrándozó és vágyakozó szemmel. Gyönyörű volt. Hát igen, az én Múzsám! Bármit ki tud hozni belőlem. Még az elnyomott vágyaimat is felébresztette.

Valahányszor becsukom a szemem őt látom, ahogy leveszi a  pulcsiját. Alóla kikandikál hófehér válla, és törékeny karja, vastag szövésű szoknyáján át, meg csak a tomporának tökéletes formái látszanak. Oldalra fordul és kidomborodnak hamvas keblei, az enyhén feszülős pólóján át. Közben pedig mosolyog az édes kis ajkaival, pillantásástól pedig, még a legmogorvább ember is elolvadana.