Állok a ruhatárnál, még irónikus megjegyzést is teszek egy sorban álló bátortalan fiatalnak, aki egyszerűen nem akart sorra kerülni. Odalépek a kis asztalhoz és nyújtom az apró  narancssárga papírfecnit, amit össze-vissza firkáltak már előtte, mert többször kivettem a kabátom. Szóval ott állok és elkezd minden elsötétedni, de úgy hogy azon a pontotn amikor már nem kontrolálod a tested, és látni sem látsz semmit. megáll a folyamat és a rosszullét mint valami hullám nem söpör át rajtad, hanem rámragadt, és még annyit tudtam csak mondani, hogy kérem a kabátom. A látásom elment és, hogy ne essek el nekitámaszkodtam az asztalnak, mikor is a sötétségből egy örvénylő arc rajzolódott ki, és azt mondta, hogy hajoljak le az asztalról. NA ilyenkor kell minden erejét összeszedni az embernek és felegyenesedni nyomni egy tiszteletkört a teremben mint valami jégtáncos aki kihasználja az összes szabad helyet. Kifelémenet már többen is tuszkoltak kifelé. De ami a legrosszabb, hogy szegény Legkedvesebbemnek is végig kellett néznie. Kijött velem a mínusz 300 ezer fokba pólóba, és addig nem hagyott ott amíg én is fel nem vettem a kabátom, ami a világon a legnehezebb dolog volt egyébként. Remélem legalább ő kiheveri a sokkot, mert hogy én nem az biztos!


Ráadásul tegnap már 3 órakkor elmentem haveromhoz és elkezdtünk sörözni. Mi mást csináljon az ember munka után mint, hogy leigya magát. :-) Nem is ez a lényeg, hanem hogy az egyik kocsmába menet találkoztunk egy fura gülü szemű figurával. Mivel haverom lelépett társasozni így a fura szerzettel jártam a kocsmákat tovább. Közölte velem, hogy ő már meghalt és neki mindegy minden. Érdekes lélektani társalgásokba bonyolódtunk, de semmilyen épkézláb végkövetkeztetés nem maradt a végére. Egyszerűen csak nagy szavakkal, nagy dolgokról járt a szánk, segg részegen. Valamiért végig provokálni akart a verekedésre. Nem tudom miért lett volna az neki jó, de aztán az utcán duhajkodtunk egy kicsit aztán üvöltözött egy sort, és lenyugodott. Lehet, hogy miatta lettem rosszul. Na jó ezt azért nem. A saját bajomról csak én tehetek. Kérem az eget ez ne ismétlődhessen meg mégegyszer! Mondjuk többé nem is megyek arra a helyre! Kinőttemm már! :-)