Hát igen... Ezen a napon születtem. Eltelt még egy év az életemből. Nem ünneplek szilvesztert, de a szülinapomat idén megünnepelem. Ünneplem az életet, és ünneplem azokat akik elviselhetőbbé tették számomra az itt tartózkodást. Köszönöm nekik, és az egészségükre is fogok inni! Erről jut eszembe! A minap, életemben előszőr ittam a hugommal a saját baráti társaságomban. Nem volt vészes. Megöregedtünk, már csak jókat nevetünk a gyerekkorunkon, pedig néha inkább sírnék. Biztos nem vagyok azzal egyedül, hogy egyszerűen 9-10 éves koromig csak lebegtem a földön, mint egy elszabadult lufi. Aztán kidurrant, és le kellett szállnom a rideg valóságba. Ezt persze nem csak a szüleim, hanem a testvéreim is fura szemmel nézték. Mondjuk az összes balhét én vittem el, így idilli életük volt a lányoknak. Én meg ezzel fizetem vissza a sok évi lebegésem. Az idő telik, és lassan jön a pánik! Mennyi mindent meg szeretnék még csinálni, és egyre kevesebb az idő, a lista meg csak bővül! Sajnos a felére sem lesz elég időm, de a kissebb dolgokat biztosan elintézem. Hát már az embernek saját magával is kompromisszumot kell kötnie! Pfúj! Nem baj!
    Ma emlékezem, hogy legyen mit felejtenem!